A pcos nagyon gyakori velejárója az elhízás és az inzulinrezisztencia – ami előidézheti, illetve tovább rontja az állapotot. A petefészkeken ugyanis ugyanúgy inzulin receptorok vannak, mint más sejteken, a többlet inzulin hatására a petefészkek működése sérül. Az emelkedett androgénszintek miatt a tüszők nem tudnak normálisan fejlődni, valamint beindulnak a kellemetlen fenti tünetek (szőrösödés, akné, zsíros bőr, stb..). A túlzott zsírszövet emellett fokozza a gyulladást a szervezetben.

Emellett az ösztrogéntermelés is zavart szenvedhet: ha nem történik meg az ovuláció, sárgatest sem képződik, ami a progeszteront termelné, a follikulosok ösztrogén termelése azonban továbbra is megmarad, így máris túlsúlyba kerül az ösztrogén és kialakul az ösztrogéndominancia. Az ösztrogén túlsúly tünetei szintén megkeseríthetik a mindennapokat és az állapot további megbetegedéseket okozhat (pl. mióma, endometriózis, csomók az emlőkben, pms, erős és fájdalmas menstruáció, hajhullás, vizesedés és narancsbőr, hüvelyszárazság, alacsony libidó, migrén és fejfájás, depresszió, meddőség, vetélés…)

PCOS-ben szenvedő betegek nagy részében a mellékvese is érintett lesz, ami összefüggésben áll a krónikus és túlzott stresszhatással. A betegség nagyon gyakran éppen a túlzott stressz, egy erősebb érzelmi vagy mentális megterhelés miatt manifesztálódik az arra hajlamos egyénekben.

A helytelen életmód, a környezeti hatások és a stressz miatt gyakran felborult bélflóra és a bél integritásának megváltozása pedig különféle emésztőrendszeri tünetek és ételintoleranciák megjelenését vonhatja maga után.

A pszichés és metabolikus zavarok tehát együttesen okozhatnak falási rohamokat, hangulatingadozást és depressziót is, így az ördögi kör tovább gyűrűzik. Az eleve túlsúlyos egyének a vércukor- és inzulinszint ingadozástól még többet esznek, amitől fokozódik az elhízás, tovább rontva a hormonrendszer, a bél, így az egész betegség állapotát!