Több éven át kerestem a választ arra, miért nem működik úgy a testem, ahogyan szeretném. Voltak időszakok, amikor úgy tűnt, közel vagyok a megoldáshoz. Aztán jött egy újabb fordulat, egy újabb vizsgálat, egy újabb kör. Sok kis reménysugár, majd a sok újrakezdés.

Az évek során több különálló diagnózist is kaptam – PCOS, inzulinrezisztencia, pajzsmirigy eltérés –, és minden eredményben ott volt a remény, hogy most már összeáll a kép. De ezek sokáig csak különálló darabok voltak, a teljes összefüggés hiányzott. Ez az időszak megtanított figyelni a laborértékekre és a testem finom jelzéseire. Megtanított arra, hogy a hormonrendszer, az immunfolyamatok, az idegrendszer és az élethelyzet nem különálló tényezők, hanem egy rendszer részei.

Először magam miatt kezdtem el tanulni, mert nem akartam megelégedni felszínes válaszokkal. Érteni akartam, mi miért történik velem. Mélyebbre akartam látni az adatok és diagnózisok mögé.

Sokáig nem beszéltem erről az útról, mert azt éreztem, talán csak akkor lehetnék hiteles, ha minden a tervek szerint alakult volna. Ma már tudom, hogy a hitelesség elsősorban abból születik, hogy végigmentem egy úton.

Gyakran látom, hogy a hozzám érkező nők pont ott tartanak, ahol én is voltam egykor. Érzik, hogy valami nincs egyensúlyban, de a teljes kép hiányzik. Én ebben tudok mellettük állni. Rendszerben gondolkodni velük és segíteni összekapcsolni az egyes pontokat.