A menopauza avagy klimax

Vizsgálatok kimutatták, hogy már kb. 35 éves kortól kezdődnek kimaradozni az ovulációk, azaz a 12 hónapból nem minden ciklust koronázza tüszőrepedés.

A folyamat úgy néz ki, hogy

Az egyensúlytalanság hónapról hónapra erősödhet, megjelennek az ösztrogén dominanciás tünetek. Az egyensúly helyreállításával elkerülhetjük, hogy korai klimax lépjen fel.

Amennyiben nagyobb az egyensúlytalanság, a petefészkek már bóbiskolni kezdenek, belépünk a premenopauzába. Akár már a 40-es évekkel megkezdődhet ez a folyamat – sokszor alattomosan – és akár több éven át is húzódhat, megkeserítve a nő életét. Mivel a nyugati orvoslás a tüneteket sokszor nem hozza összefüggésbe a premenopauzával, vagy a korai életkorra való tekintettel nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget nekik, az érintett sokszor egyedül marad a problémáival.

A változókorban lévő nők ciklusa rendszertelenné, kiszámíthatatlanná válik. Ez részben a hormonegyensúly megbomlásával függ össze, részben azonban természetes velejárói a változókornak. A szervezet lassanként a menstruációs időszak utáni életre rendezkedik be. Ha a cikluszavarok nem nyugtalanítóak vagy fájdalmasak, azaz a változó kor a rendszertelen menzeszen kívül nem jár más kellemetlen tünettel és nem idő előtt éri el a nőt, a cikluszavarokat a természetes folyamat részeként fogadhatjuk el.

Amikor az ovuláció kezd kimaradozni, vagy ha van is ovuláció, de nincs kielégítő progeszteron-termelés, a ciklus 13. napjától a 26-ig, a ciklus lerövidül. Fontos tudni, hogy egy egészséges nőnél az ovulációtól 14 napon át napi 20 mg progeszteron termelődik. Ha ennek csak egy része termelődik és/vagy kevesebb ideig, akkor hamarabb jön meg a menstruáció. Ösztrogén dominancia van, a premenopauzába léptünk.

A klimax következő fázisában teljesen kimarad az ovuláció, azaz nem termelődik progeszteron. A szervezet a tartalékait éli fel amellett, amit még a mellékvese termelni bír. Mivel nem termelődik progeszteron, a menstruáció kezd kitolódni, hosszabb ciklusok következnek, majd mivel az ösztrogén termelés is alábbhagy, nemsokára leáll a menstruáció. Ez a perimenopauza időszaka, azaz az utolsó vérzés körüli fázis (premenopauzából alattomosan fejlődhet ki, vagy lappanghat alatta).

Ahogy kapcsolódó írásunkban megtalálható, az alacsonyabb ösztrogénszint ellenére is kialakulhat az ösztrogén dominancia, ha a progeszteronszint még alacsonyabb az ösztrogénhez viszonyítva, akár intenzív tüneteket okozva. Ebben az esetben az érintett egyszerre szenved az ösztrogénhiány és az ösztrogén dominancia tüneteitől. A perimenopauza idején rendszerint a hőhullámok felerősödnek. Sok nőnél intenzívebb lesz az izzadás és alvászavarok lépnek fel a többi ösztrogén dominanciás tüneten felül, melyek akár fel is erősödhetnek.

A fejlett országokban élő nők esetében az utolsó vérzés úgy 52 éves kor körül következik be. Amikor ez 40 éves kor körül bekövetkezik, azt korai menopauzának hívjuk. Ilyenkor a petefészkek működése a beprogramozott idő előtt kezd alábbhagyni. A jeleiket időben felismerve természetes progeszteron pótlásával – ha időben érkezik a segítség és genetikailag még működőképesek – a petefészkek még munkára foghatók és visszafordítható a folyamat.

Miután már a nő egy éve nem menstruál, azaz beáll a menopauza, a szervezet lassanként hozzászokik az új hormonegyensúlyhoz. Ekkor, illetve az ezután elkövetkező időszakban, amit poszt-menopauzának nevezünk, a petefészekben már nem termelődik ösztrogén és progeszteron, a zsírsejtekben az ösztrogén nagyobb, a mellékvesében azonban szerényebb mértékben még termelődik mindkét hormon.

Sebészeti menopauzáról beszélünk méh és/vagy petefészek eltávolítás utáni állapot esetén, amikor a klimax szinte azonnal (átmenet nélkül) beáll.

Menopauza alatt könnyen kialakulhat depresszió, szorongás, hiszen a női szervezet természetes antidepresszánsa a progeszteron, amiből ilyenkor már nem termelődik. Éppen ezért a közérzet javításában a progeszteronnak nagy szerepe van.

A relatív magas ösztrogénszint következtében észlelhető tünetek közül a leggyakoribbak az olyan panaszok, mint erős, elhúzódó vagy vissza-visszatérő vérzés, illetve derék és csípő tájékára lerakódó kilók. Ezek mellett megjelenhetnek olyan (ösztrogén szint ingadozására és hiányára utaló) tünetek, mint a hőhullám, hirtelen erős szívdobogás, izzadás, alvászavar, hajhullás. Olyan folyamatok indulhatnak el, mint a csontritkulás, szív- és érrendszeri betegségek, mellrák, méhrák vagy egyéb jóindulatú elváltozások, mint pl. mióma.

A klimax sokaknak még ma is problémamentes. Sőt, annak kellene lennie. Sokak egészségét viszont jelentősen rossz irányba befolyásolja, és megfelelő segítség hiányában betegséglavinát indíthat el.

A hormon egyensúly szempontjából azoknál a hölgyeknél, akiknél az ösztrogén és a progeszteron világ életében egyensúlyban volt, ezek szintje a változó kor idején is kéz a kézben fog csökkenni, az egyensúly ekkor is fennmarad. A menopauza beálltával a szervezet hamar hozzászokik az új hormonszintekhez, mindenféle kellemetlen kísérő tünet nélkül; elmarad a menstruáció, de nem kíséri a folyamatot se hőhullám, se alvászavar, se egyéb nőgyógyászati probléma és szövődmény.

Amikor azonban egy nő úgy lép be a változó korba, hogy nincsen meg az egyensúly, azaz ösztrogéndominanciája van, a hormonszintek csökkenése nem egyensúlyi állapotból indul. Ilyenkor bizony megjelennek a tünetek, hiszen ekkor a progeszteronja hamarabb csökken le, mint az ösztrogénje: aprogeszteron lenullázódik az ovulációk elmaradásával, míg az ösztrogén 30-50%-ra csökken csak le.

Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy halálunk előtt fiatalkori ösztrogénünk 20-30%-a még megvan. (Mindez akkor, ha az ösztron, azaz a zsírsejtek által termelt ösztrogén szintjét nézzük.)

Mivel a premenopauza során a petefészek teljesítőképessége fokozatosan alábbhagy és nem minden hónapban történik meg a tüszőrepedés, csökken a progeszteronszint is.

Az egyensúlytalanság hónapról hónapra erősödhet, megjelennek az ösztrogén dominanciás tünetek. Az egyensúly helyreállításával elkerülhetjük, hogy korai klimax lépjen fel.

Amennyiben nagyobb az egyensúlytalanság és a petefészkek már bóbiskolni kezdenek, belépünk a premenopauzába. Akár már a 40-es évekkel megkezdődhet – sokszor alattomosan – és akár több éven át is húzódhat ez a folyamat, megkeserítve a nő életét. Mivel a nyugati orvoslás a tüneteket sokszor nem hozza összefüggésbe a premenopauzával, vagy a korai életkorra való tekintettel nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget nekik, az érintett sokszor egyedül marad a problémáival.

Menopauza alatt könnyen kialakulhat depresszió, szorongás, hiszen a női szervezet természetes antidepresszánsa a progeszteron, amiből ilyenkor már nem termelődik. Éppen ezért a közérzet javításában a progeszteronnak nagy szerepe van.

Ehhez jönnek még a hőhullámok, melyek tipikus tünetei a változókornak. Nők, akik korábban is szenvedtek PMS-ben, a premenopauzát egy tartós PMS-állapotnak érzékelik. Nők, akiknél korábban nem voltak hormonális problémák, ijesztő módon hirtelen tapasztalhatják a tüneteket.

A relatív magas ösztrogénszint következtében az ösztrogéndominanciás tünetek közül a leggyakoribbak az olyan panaszok, mint erős, elhúzódó vérzés, ingerlékenység, haspuffadás, mohóság, mellfeszülés illetve derék és csípő tájékára lerakódó kilók. Ezek mellett megjelenhetnek olyan (ösztrogén szint ingadozására és hiányára utaló) tünetek, mint a hőhullám, hirtelen erős szívdobogás, izzadás, alvászavar, hajhullás.

Olyan hormonfüggő folyamatok indulhatnak el, mint a csontritkulás, szív- és érrendszeri betegségek, mellrák, méhrák vagy egyéb jóindulatú elváltozások, mint pl. mióma.

A nyugati orvoslásban a klimax időszakát úgy írják le, mint azt az időszakot, amikor a nőknek lecsökken a nők ösztrogén szintjük, és menopauza esetén csak az ösztrogénpótlásra gondolnak. Ez így rendben lenne, de Dr. Lee nem győzte hangsúlyozni, milyen fontos, hogy ne csak az ösztrogén szinttel foglalkozzunk, hanem a két női hormon egyensúlyával.

Amikor az ösztrogén mennyiség kb. 50%-ra esik vissza, de leáll az ovuláció, nem termelődik többprogeszteron. Ennyi ösztrogén mellett – még akkor is, ha az kevesebb a fiatalkorinál – a progeszteronhiány egyenlő az ösztrogén dominancia állapotával. Vizsgálatok szerint 35-70 éves kor között a progeszteron 75%-kal, míg az ösztrogén csupán 35%-kal csökken. (A képen látható az a periódus, amikor a változó korban is fajlagosan több ösztrogénünk van a progeszteronhoz képest /pirossal jelzett különbség/.)

Sokan a fitoterápiás szerek közül is fitoösztrogénekhez nyúlnak ilyenkor segítségért. A nők 80%-ának viszont a menopauza alatt és közben is eleve elegendő ösztrogénje van, mivel a szervezet zsírsejtjeiben nagyon jól tárolódik (beleértve a xeno-ösztrogéneket is!), illetve a zsírsejtek által a petefészkek leállása után – ahol az ösztradiol termelődött egészen idáig – életünk végéig ösztron (egy másik ösztrogén) termelődik.

A progeszteron nem tud úgy raktározódni, mint az ösztrogén. Ha ott van mellette 20-30-40-50% ösztrogén a zsírsejtjeink termeléséből, és még kívülről is kapunk xeno-ösztrogéneket a környezeti mérgekből, nem csoda, ha megjelenik az ösztrogén dominancia.